Az egész élet lényege az egyensúly.
Hogy mindig az egyensúlyra törekszünk.
Az egyensúly pedig nem más, mint hogy egyensúlyba hozzuk a szívünket és az elménket.
Ezt nevezhetjük harmóniának is.
Egyensúlyba hozzuk az elménket a logika formájában, és egyensúlyba hozzuk a szívünket az észleléseink formájában.
Ez a két elem – a logika és az észlelés – segít abban, hogy minél közelebb kerüljünk az egyensúly állapotához. És ez az, amire törekszünk. Mert tökéletesség nem létezik, de az egyensúlyt el lehet érni.
S ha sikerül egyensúlyba hoznunk a logikánkat és az észleléseinket, ez azt jelenti, hogy olyan értékeket alakítunk ki magunknak, amelyekkel egyre boldogabbá válik az életünk is.
Az értékrendünket nagyrészt a neveltetésünk során alakítjuk ki.
Éppen ezért ebben nagy szerepet játszanak a szüleink, a családunk, a nevelőink, azután a tágabb környezetünk, a társadalom, amelyben élünk, s végső soron a kultúra.
Ebből következik, hogy minden egyes ember más-más értékrenddel rendelkezik.
S van, amikor ezek az értékek boldogtalanná tesznek bennünket, mert túlzottak, szélsőségesek, túlságosan merevek, s nem az életet szolgálják.
Ilyenkor az a feladatunk, hogy egyensúlyba hozzuk ezeket az értékeket.
S mivel ezek nagyrészt a tudattalanunkban vannak, a hatékony változáshoz a tudattalant kell célba vennünk. Ez pedig az adatokat, emlékeket jelenti.
Hiszen az adatok mindent magukba foglalnak, amit érzékelünk – látunk, hallunk, szaglunk, stb. Mindez a tudattalanunkban van.
DE: van egy fontos dolog a tudattalannal kapcsolatban: hogy van ezekről egy észlelésünk. Ez csak akkor okoz gondot, ha ez az észlelés hibás.
Az arcolvasás tanfolyamok során rengeteg beszélünk az észlelésről, hiszen az észlelés határozza meg a szubjektív valóságunkat.
Mindnyájan egyedi módon észleljük a körülöttünk lévő világot.
Nincs két ember, aki ugyanazt a helyzetet, ugyanazt a tárgyat, bármilyen körülményt teljesen azonos módon észlelne.
A gondolataink manifesztációja egyfajta észlelés formájában jött. Ez pedig lehet helyes és helytelen.
Ezért, ha el akarjuk érni az egyensúly állapotát, ehhez meg kell változtatnunk a hibás észleléseinket.
A legtöbb hibás észlelésünk gyerekkorból ered, de persze vannak, amelyek későbbről.
Meg kell tehát változtatnunk a hibás észleléseinket, és olyan értékrendet kell kialakítanunk, amely egyre közelebb visz az egyensúly állapotához.
Ehhez pedig nemegyszer változtatnunk kell a hitrendszerünkön is.
Az egész arcolvasásnak az a lényege, hogy elérjük az egyensúly állapotát. Vagy másszóval: harmóniába kerüljünk.
Ebben pedig rengeteget segít a rácsozat.
Hiszen, ha megtaláljuk a szélsőségeket, ez a kulcs a személyiséghez.
Például, ha görbe valakinek az orra, vagy extrém szomorú az arca, vagy éppen extrém életöröm látszik rajta, stb. Ez mind-mind szélsőség.
Márpedig semmi nem jó, ami szélsőséges, mert kiegyensúlyozatlanságot jelent.
(Talán elsőre meglepő, de még az extrém életöröm sem feltétlenül jó, hiszen lehet, hogy az ember emiatt csak elpazarolja értéktelenül az életét – például minden éjjel bulizik, mégsem boldog.) Vagy ugyanígy, ha valakinek nagyon nagy az orra, vagy nagyon nagy a szája, stb. Vagy szélsőség lehet akár deformitás formájában is.
Mindezt meg kell értenünk ahhoz, hogy mélységében értsünk valakit. Pláne, ha szakemberként még segíteni is szeretnénk neki.
Meg kell például értenünk, miért görbül el az orra az egyik oldalra. Vagy hogy miért lett olyan nagy, stb.
Ebben pedig nagyon lényeges a rácsozat. Rátesszük az adott vonásra a rácsozatot, és lesz róla egy megértésünk.
Sőt! Mindezt még tovább fokozhatjuk!
A rácsozat azért kulcs az ember személyiségéhez, mert a rácsozattal felderíthetjük az úgynevezett dupla szélsőségeket is az arcon, amelyek még mélyebb megértéshez segítenek hozzá.
Rengeteget tudnék még mesélni a rácsozatról, mert egyszerűen lenyűgöző.
Ha kedvet kaptál, hogy Te is megtanuld használni, akkor szeretettel várunk a 2. középhaladó modulon!
Általános Jelentkezési Feltételek